magány

senki nem érzi át, ami érzek. senki nem tud tanácsot adni. senki nem tud segíteni. a legtöbben nem is akarnak. akik meg akarnak, ők nem értik. 

van egy fóbiám. félek a szerepléstől. nem bírom, amikor bámulnak. amikor figyelnek a hangomra. figyelnek rám. amikor beszélek és érzem, hogy néznek, akkor elkap a pánikroham, és nem kapok levegőt. blokkol az agyam és fulldoklom. na ezt kéne legyőznöm. csak nem tudom hogyan.

ezt nem érti meg senki. nagyonosokféle módszert hallottam már, de egy se működik. mivel nem tudják mi a bajom. nem értik. hiába vannak emberek, akik közel állnak hozzám, család, barátok...senki, de tényleg senki nem érti meg mi zajlik le bennem. nem néz senki mélyen a szemembe, mert akkor látnák, hogy nekem ez tényleg fontos, és engem ez tényleg kikészít..nem. nem segit senki. 

magamnak kell megoldanom. mint mindent. az életben mindent. csak ez néha fáj. tudjátok, amikor azt érzitek egy emberekkel teli szobában, hogy egyedül vagytok. hiába vannak emberek, akik szeretnek, de nem értenek meg...és ez rossz. 

néha kislánynak érzem magam, akinek csak arra van szüksége, hogy valaki az ölébe vegye, és jó szorosan megölelje.