sosem tudom hogyan kell az ilyet kezdeni. "mindig az első lépés a legnehezebb" - mondja az egyik kedvenc könyvem írója. meg az összes többi. ezt már nem teszi hozzá. nem csupán az eleje nehéz. a közepe is az. a vége meg egyszerűen szörnyű.
de rajtam nem foghat ki semmi sem! megfogadtam még év elején, hogy idén szuperhős leszek! egy ideigóráig ment is, aztán persze a környezetem tett róla, hogy eltűnjön az (a fenenagy) önbizalmam. sikereres eltűntetik minden egyes alkalommal, én pedig sikeresen előkaparom minden egyes alkalommal. próbálom ezt most is tervszerűen végrehajtani. tartanom kell holnap egy nagy prezentációt. az elmúlt félévben sajnos előjött a fóbiám, így valahányszor kiállok a tömeg elé, előjön a pánikroham és bumm. na ezt kell most legyőznöm. a legnagyobb bajom az, hogy mindig mindenkinek meg akarok felelni. magamnak is. de ez hülyeség, mert mindig lesznek olyan emberek, akik nem kedvelnek. ok nélkül, de nem kedvelnek. és ha megfeszülsz, se fogsz tudni nekik megfelelni. ezért nem is érdemes ezzel foglalkozni. az én stratégiám most az lesz, hogy megpróbálok magamnak megfelelni. senki másnak. csakis kizárólag magamnak. és ha elégedett leszek az eredménnyel, magammal, akkor nem is kell mások dícsérete. hiszen akkor elérem a lelki békét. ami a legfontosabb.
szorítsatok!
P.S. igen, tényleg ilyen béna vagyok, hogy nem tudom levenni a kijelölést:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése